Válaszként erre: Vuska
Az indíttatást valóban az adta, hogy felkértek, ennél jobb hívószó nem is kell. :) Először öt évesen fogalmazódott meg bennem, hogy könyvet írjak. :D
A felkérés után először kitaláltam, hogy miről is akarok írni (nem volt nehéz, mert már régóta motoszkált bennem ez a téma, és azt is tudtam, hogy többet érdemel, mint hogy simán megírjam a blogba), aztán kidolgoztam a fejezetvázlatokat, hogy melyikben kb. miről fogok írni. Ez végül természetesen módosult, témák kerültek máshova, volt, amit összevontam, volt, ami két fejezet lett, de nagyjából megvolt az íve a kezdetektől. Tudtam, hogy mikorra kell leadni a kéziratot, és azt is tudtam, hogy hány karakteresnek kell lennie a könyvnek, így elosztottam a karakterek számát a napokkal, és minden nap haladtam. Volt sok átírás, kihúzás, kiegészítés, de muszáj volt szem előtt tartani az “alagút végét”. Úgy álltam neki, ahogy egy könyvet általában elkezdenek: Első fejezet… :D Aztán csapongtam, mikor hova jutott eszembe téma, vagy mihez volt éppen ihletem. De ezt írtam is az első könyves posztban. :)
Volt külön szerkesztőm és tördelőm is, én sima doksiba írtam a szövegemet, Google Docsban, hogy mindig hozzáférhessek. Tök mindegy, min írsz, az a lényeg, hogy honnan.
Tartalmilag leginkább Ádám edzősködött rajtam, vele beszéltük át, hogy minek hol van a legjobb helye, mit kéne még kifejtenem, mi van túlmagyarázva, ilyesmik. A szerkesztőm, Laik Eszter pedig segített kibogozni a szövegemet, ha néha belekavarodtam valamibe — amikor sokat látsz egy írást, egy idő után már nem tűnnek fel az ilyesmik. :) Egészen “életre kelt”, amikor már be volt tördelve, jó volt látni.
Hát ennyi. :)
